A 46. Duna Menti Tavaszon kiválóan szerepelt a Zsibongó Kisszínpad, hiszen gyémátsávos elismerést kaptak és Tóth Viktória, a legjobb szereplő díját is kiérdemelte.
Előadásukat főleg azért emelték magasabbra a többinél, mert a lokálpatriotizmus, a játékosság, a közösség szeretete hatotta át a történetet és az előadást is.
Nagy büszkeség ez nekünk, hogy a Duna Menti Tavasz történetében más csoport nem nyerte el kétszer egymás után a legmagasabb elismerést.
A csoport rendezője, Szvorák Zsuzsa megkapta a Duna Menti Tavasz életmű díját, a Dusza István-díjat.
Az alábbiakban, a Füleki Gimnázium volt diákja, Laboda Róbert laudációját mellékeljük.
Szvorák Zsuzsa - a nagybetűs ember!
Kerek történet ez, nincs mese; az élet a legjobb dramaturg. Ezekre a deszkákra, (amiken most épp nem állhatok) először Zsuzsa néni hozott el engem. Azt hiszem ennek már huszonöt éve. Mennyi minden történt azóta. Én felcseperedtem, Zsuzsa néni pedig azóta is rendez, hol Apropós színekben, hol Zsibongós színekben. Hol a Duna Menti Tavaszra, hol a Jókai Napokra készíti a tanítványait. Az ég kék, a szél fúj, Zsuzsa néni rendez !
Nincs ebben semmi meglepő. Évtizedek óta a világ legtermészetesebb dolga az, hogy Füleken, abban a csodálatos kisvárosban, minden évben van harminc-negyven aktuális színjátszó aki a vérét adná egy előadásért. Azt hiszem, hogy ez több, mint húsz év alatt közel ezer tanulót/diákot jelent. De hagyjuk a számokat. Pontosan tudom mit jelent Zsibongósnak, majd később Apropósnak lenni. Tudom, hogy nem egy egyszeri kaland. Tudom, hogy párosul mellé tartás és egy hatalmas adag szeretet is! Mert ott van mögötte az ember és az emberség! A nagybetűs ember, akit pusztán a művészet miatt, a színjátszás szeretete miatt nem lehetne ekkora szívvel követni. Művészileg akármilyen jó lehet az ember, ha emberileg követhetetlen.
Zsuzsa néni az az ember, aki a gyerekeket nem érteni, hanem érezni tanítja elsősorban. Igen, itt történik meg a csoda. Igen, a füleki csodák a szürke hétköznapokban; amikért érdemes füleki gimnazistának lenni. Ezek azok a csodák, amiket mi emberek kergetünk! A próbák felejthetetlen, nyüzsgő hangulata, Zsuzsa néni instrukciói és a családdá válás folyamata! Büszkén jelenthetem ki, hogy mi egy nagy közös Apropós és Zsibongós család vagyunk!
Sok kis gyerekkel és egy csodálatos anyukával! Fel akartam sorolni a díjakat Zsuzsa néni, amiket eme két színjátszó csoport már megnyert, de azt hiszem, hogy az egy más rendezvényen egy külön programpont lehetne. Na meg különben is; Zsuzsa néni tényleg azt tanította nekünk, hogy a díjak másodlagosak. Első a darab, és az együtt töltött idő! És ez nem valami plágium, ez tényleg így van! Ezért is állhat ma Zsuzsa néni ezeken a deszkákon.
Egyszerű ez, ahol nincs görcsösség, ott van a győzelem. Sőt, hogy ne beszéljek mellé a Zsibongóban és az Apropóban mindenki győz, minden fél nyer.
Legfőképp a közönség, ha van szerencséje látni a végterméket.
Lehet túlontúl patetikus lesz, amit most írok, de Zsuzsa nénitől kaptam minden első és második löketet ahhoz, hogy ma az legyek aki. És én csak egy csepp vagyok abban a bizonyos hatalmas palóc tengerben, amit Ő teremtett.
Zsuzsa néni!
Maga nélkül otthon nálunk nem lenne a színjátszásnak se múltja, se jelene se jövője!
Maga nélkül nagyon sok kamasz csak illúziókat kergetne.
Maga nélkül nem lenne egy nagy közös családunk!
Úgyhogy én, így harmincöt évesen is csak ugyanúgy, mint az a szertelen gimnazista is csak köszönni tudom, hogy bárhova is sodor a sors - nem fáj a tartás!Van miből táplálkoznom! Szilárd alapokat kaptam! Szilárd alapokat kaptunk!
Öntől, Zsuzsa néni!