[HU]
2024-ben a Füleki Gimnázium látja majd vendégül a Kárpát-medencei Nemzetközi Osztály résztvevőit, ezért most visszatekintünk a tavalyi találkozókra. A nemzetközi osztályban résztvevő iskolák diákjai és tanárai 2001 óta rendszeresen találkoznak, közösen eltöltenek egy-egy hetet valamelyik testvériskolánál. A 2022/23-as tanévben, amely a program működésének 22. éve, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Líceum volt a 2022 őszi találkozó házigazdája, majd 2023 nyarán a lendvai Kétnyelvű Középiskola adott helyszínt a találkozónak, végül 2023 őszén Miskolcon a Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban találkoztunk a barátainkkal.
Három rövid élménybeszámolóval szeretnénk visszaemlékezni az élményekben gazdag találkozókra és egyúttal ráhangolódni a 2024 szeptemberi füleki találkozásra.
Rókák vártak Erdélyben
Sokan mondják, hogy Székelyföld a második Magyarország. Nos, ez nem véletlen, mi is így jártunk, mikor megálltunk egy benzinkúton a határtól már elég messze, és magyarul szolgáltak ki. Sepsiszentgyörgy is hasonló volt. A 12 órás út után a Székely Mikó kollégiumban találkoztunk a többi táborozóval.
KKKK. Nem csúszott meg a kezem, ezt a közösséget tényleg így hívják. A KKKK miatt kötöttünk ki egy időre Erdélyben, más táborozókkal együtt, akik Miskolcról, Budaörsről, Beregszászról, Hajdúnánásról, Szabadkáról és persze Sepsiszentgyörgyről jöttek. A program elérte fő célját, mivel már a második napon mindenki mindenkinek mesélt a saját nyelvéről, szokásaikról és persze az iskolarendszer is szóba került.
Ami kissé furcsa volt, hogy Sugásfürdőn a szállásunkon egy róka köszöntött minket, szó szerint megszólalt, majd továbbment. Később megtudtuk, hogy ide szokott egy róka család, egyáltalán nem bántottak, az egyiket Jónásnak hívják.
A programot egy szokásos angyalka - bárányka játékkal kezdtük, kihúztuk egy illető nevét, és egész héten írni kell neki titkos leveleket, végül utolsó napon a levélíró felismerésére és kis meglepetésre is sor került.
Sosem lustálkodtunk, hiszen szentmisével indult a reggel, őszi vásárral, sok előadással folytatódott, majd kalandparkkal és mini golffal zárult. A többi nap is fárasztóan érdekes volt. Kézdivásárhelyen a 9 mesterség kiállítását egy kis sikátorszerű utcácskában nézhettük meg, ahol az emeleten számomra ijesztő játékbabák is voltak, amiket az erdélyi népviseletek szerint öltöztettek fel. Csernáton, a Haszmann Pál múzeumban láttuk meg a nagybetűs Székelykaput, ahol mindenki lőtt egy képet, ha nem kettőt. Emellett a régi traktorok is tetszettek. A sokszáz templom közül Gelencét kiemelem, mert a legrégebbi és a legértékesebb freskói vannak Szent Lászlóról és Jézus életéről. A másik a Fekete templom Brassóban, ami a legnagyobb talán egész Romániában, és a legtöbb orgonával rendelkezik.
Szórakozásra este került sor Sugásfürdőn a szállásunkon, ahol beszélgetéssel és kártyázással töltöttük az időt. Napközben moziba, színházba,kisvonatozni is elmentünk. Egy román nyelvórát is beiktattak a tervbe, hogy legalább köszönni tudjunk. Bunã ziua !
Az utolsó napon egy 20 km-es túrára is sor került Tisica völgyében, ahol két csaholó potyautasunk is akadt, akik a medvéktől védelmeztek az út során.
Az est fénypontja az angyalka - bárányka játék ajándékozása volt. Itt annyit vigyorogtunk, hogy már fájt az ajkunk, de ezután jött a szomorú búcsú. Egy utolsó alkalommal még kimehettünk a Sepsiszentgyörgyi parkba, hogy együtt lehessünk, majd másnap mindenki készült a hosszú útra hazafelé. Nehéz szívvel, de élményekkel gazdagon értünk haza azzal a tudattal, hogy a folytatás nem marad el. Nyáron Szlovéniába újra visszatérünk.
La revedere!
Tóth Viktória