[HU]
A Kárpát-medencei osztály szeptemberben a JEZSU-ban tartotta táborát, szeptember 24-től 30-ig. A gazdag program már évtizedek óta összekovácsolja a határon túli és határon inneni magyar diákokat és pedagógusokat.
Miskolc mindig várni fog...
A több mint 20 éve tartó határon túli magyar iskolákat magyarországi iskolákhoz kötő projektben szeptember végén lettünk házigazdák. Elég komoly szervezéssel és még nagyobb szeretettel vártuk Beregszász, Fülek, Lendva, Szabadka, Sepsiszentgyörgy és a kezdeményező budaörsi Illyés gimnázium diákjait, tanárait egy hétre.
Néhány elkötelezett család vállalta, hogy 1-2-3-4 gyerekkel többet szeretget 5 napig, emiatt lett izgalmas a várakozás mind a vendég, mind a házigazda oldalon: fiú jön vagy lány, és jót lehet vele beszélni, vagy csöndes lesz, és vajon megeszik mindent? De főleg hova vigyük el, mit mutassunk neki?
Minden tábor misével kezdődik, és picit félénk, de vidám ismerkedéssel folytatódik. (Ez a félénkség tűnik el pillanatokon belül, ha lelkiismeretesek a házigazdák... és bizony azok voltunk!)
Az iskola, a bárányok, a belváros megismerése gyorsan ment, egyből egy színpadon találták magukat a fiatalok:
A Magis kórus munkájáról Herpainé Velkey Klára tanárnő, a drámafoglalkozáson Hutka József tanár úr, az osztálytermi színház programjában Fandl Ferenc miskolci színész vitte a szót, és adott különleges lehetőséget egy érzelmekkel teli darab megvalósításához.
Pihenésképpen Soltész Ágnes tanárnő Lillafüredre vitt minket, ahol leültünk arra a helyre, ahol József Attila írta a szépséges szép Ódát...
Bánné Gál Boglárka, a megyei közgyűlés elnökének jóvoltából egy valódi, picit parlamentáris vitához kölcsön kaptuk a Megyeházát is, ahol Varga Péter tanár úr pillanatok alatt belevitte a fiatalokat a strukturált érvelés trükkjei közé.
Az ember sorsát az határozza meg, hogy hova születik?!?!
Persze egyetérthetünk ezzel, ellenezhetjük is, csak az a fontos, hogy milyen megalapozott érvekkel tudjuk alátámasztani véleményüket. Az ellenzők és a támogatók komoly, szakszerű állításokkal csatáztak, picit megérezve egy döntéshozó testület légkörét.
Később Majorszki András tanár úr egy olyan szögletét mutatta meg Hegyaljának, amit nem igazán ismernek a turisztikai leírások, ehhez különleges segítséget szerzett:
Szerencsen Koncz Zsófia képviselő asszony ugrott be hozzánk a várba, és visszafiatalodva örömmel beszélgetett a gyerekekkel, persze csoki nélkül nem engedett tovább minket...
Fontos falvak következtek: Monok, Tállya, Ond. Monokon egy rövid, ám komoly ünnepséget rögtönöztünk: Kossuth Lajos szülőháza mellett megkoszorúztuk a szobrát, és a Kossuth toborzó nóta mellett a himnuszt énekeltük... másképp hangzik ez, ha határon túli diákok éneklik különleges komolysággal!
Végül Ond vezér szobránál tettük tiszteletünket, ahol a falu lelkes nagymamái szüreti kaláccsal, mézeskaláccsal, és a kedves kérdéseikkel fogadtak.
A búcsúzás nem lett könnyű ezután, de újra üzenjük a nemzetközi osztályunk tagjainak: Miskolc mindig várni fog!
Németh Anna